akárhová nézek, mindig csak a csajokkal foglalkoznak a szerelmi nyavalyáik miatt. pedig nekünk, pasiknak is vannak efféle gondjaink, de ki törődik ezzel? mi csak keressünk jó sok pénzt, tegyünk a csajok segge alá szép autót, vegyünk neki jó cuccokat, és dögöljünk meg mielőbb, hogy a csaj újrakezdhesse az életét a mi pénzünkön, mint víg özvegy. valahogy nagyon rohadt ez az egész. 30 éves leszek pár nap múlva, de még nem találtam olyan csajt, aki ne azt nézné, hogy mennyi a pénzem. Az egyiknek az a baja, hogy költekező vagyok, a másiknak az, hogy spórolós. utálom az üresfejű cicababákat, akik még egy paprikáskrumplit se tudnak főzni, és el se tudják képzelni az életüket pizzafutár nélkül. hol vannak a kedves, megbízható, alkalmazkodni is tudó csajok? nekem mit tud üzenni?

Kedves Maladar!
Sajnos, nem nagyon tudok ellentmondani – hasonlóképpen látom a problémát én is. Ez nem csak érzelmi, inkább társadalmi probléma, de ha megnézzük a régebbi korokat, többnyire akkor is az anyagiak határozták meg a házasságok alapjait. A szerelem másodlagos volt, de a fiatalok szerencsére mindig is lázadtak, vagy valamiképpen megtalálták az utat egymáshoz. Pénz nélkül, sajnos, nem sokat lehet elérni, de ha két ember szereti egymást, szövetkezhet, és a legnehezebb problémát is meg tudja oldani. Csak azt tudom üzenni, hogy várjon, mert egészen biztosan találkozik olyan lánnyal, aki majd megfelel az igényeinek. Tudom, hogy ezek általánosságok, de a nagy számok törvénye alapján így működik. Azt írta, harminc éves, csak biztatni tudom: a születésnappal minden évben új élet kezdődik, új lehetőségekkel. Sok Boldogságot kívánok..