Fűben - fában orvosság, tapasztalt emberfőkben tudás rejlik.

Hirtelenül, mintegy szíven ütésként – itt termett a Tavasz.
Tegnap még csak nyújtózkodtak a fák ágai, ma reggelre bódító virágillat áradt szét a környéken. Fehér, rózsaszín, sárga, piros virágok hirdetik, hogy az Élet – szép! Hajnalban rigófüttyre ébredünk, de rázendítenek a környék többi madarai is. Minden szörnyűség, háború, válság, egyéni, vagy csoportos tragédiák ellenére is – az élet - szép. Az emberek legtöbbjének eszébe sem jut, mekkora ajándék nekünk, embereknek a föld. Csak így, kisbetűvel. Egy kert, egy balkon, egy virágládányi, vagy csak egy cserépnyi föld. Vérünkben kéne, hogy legyen – a föld, a föld szeretete. Mert belőle élünk, és nem csak a divat miatt kellene kímélni, menteni, ápolni a földet, hanem mert ténylegesen ez az életünk. Én kisebb – nagyobb trükkökkel megoldottam, hogy az amúgy nyitott lodzsám zárható legyen, mármint a hideg elől elzárható legyen télen, így aztán pár kedves növényem áttelel. Ilyenkor meg – már tavasz idején – „felásom a kertem” – ami azt jelenti, hogy a konténerekben (így hívják a szögletes, nagyméretű virágcserepeket) kicserélem, vagy csak felfrissítem a földet, alaposan átforgatom, keverem némi vitaminnal – és amit csak lehet, elültetek. De mert ez a lodzsa nem túl nagy, és ugye a kényelemnek - asztalnak, széknek is helyet kell biztosítani, hát igénybe veszem a tetőt is, vagyis a plafont. Lehetőség szerint kaspóban tartom azokat a növényeket, amelyeket csak lehet. Tapasztalatból mondom, hogy pl. az eprek nagyon jól érzik magukat kaspóban, de a petrezselyem, a törpeparadicsom, és a fűszernövények is jól teremnek, - ha megfelelő tápanyag ellátást – és elegendő vizet kapnak.

Az évek során megtanultam, hogyan kell megmenteni szinte minden csepp vizet – amivel gond nélkül locsolhatok. Kézmosás, gyümölcs és zöldségmosás, de még egy pohár elöblítése is – vízvesztéssel jár, azaz járna, ha nem figyelnék arra, hogy összegyűjtve hasznosíthatom a „kertben”. A föld - egy cserépnyi föld is - elbűvöl, elvarázsol. Mert meglátom benne az Élet szépségét. Egy cserépnyi föld - egy parányi mag - és a hit, hogy amit elvetettem, majd kihajt, megnő, terem. Mindegy is, hogy mi van a cserépben,legyen kinek-kinek tetszése szerint. Mert a kert - még ha csak cserépnyi is - rengeteg mindenre megtanít. Türelemre, gondoskodásra,
rendszerességre.
Az elvetett magot sem lehet magára hagyni - éppúgy, mint egy kutyát, cicát, vagy egyéb házi kedvencet. Ha nem gondozod, nem táplálod, elpusztul. Ha szeretettel ápolod - különleges élményekben lesz részed. Átéled a varázslatot, a mindennapi növekedés látványának boldogságát.