Véleményem szerint fölöttébb nagy bátorság kell ahhoz, hogy magát valaki manapság asztrológusnak nevezze. Mivel ez határozott meggyőződésem, ezért magyarázatot igényel. Tudnunk kell, kik voltak az asztrológusok, mi mindenhez értettek, milyen munkát végeztek, milyen feladatokat láttak el?
Asztrológusnak lenni évezredekkel, évszázadokkal ez előtt rang volt – tiszteletet, megbecsülést kiérdemlő igen magas Rang. Fáraók, királyok, uralkodók vették igénybe tudásukat. Az asztrológus – polihisztor volt. (polihisztor = görög szó, minden tudományban jártas, sokoldalú, egyetemes ismeretekkel rendelkező tudóst jelent)
Az asztrológusnak nem csak általános szintű elméleti tudása volt emberismeretből, orvoslásból, matematikából, csillagászatból, fizikából, kémiából, biológiából, hanem művelője is volt mindezen tudományoknak. Pap is volt; lelkész és tanító. Ma azt mondhatjuk, hogy nem csak elméleti, hanem gyakorlati munkát is végzett.
Az asztrológus nem a csillagászok méréseinek eredményét használta munkájához, nem a csillagászoktól vette át a bolygók és csillagok helyének meghatározását, hanem maga volt a csillagász is, aki többnyire saját maga által készített eszközökkel vizsgálta az égi jelenségeket, határozta meg a Nap és a Hold járását, a bolygók állatégövben elfoglalt helyzetét – természetesen felhasználva a már mások által összegyűjtött tapasztalatokkal, de mindig bővítve és tovább adva az összegyűjtött ismereteket.
Az asztrológus csillagmérő eszközöket, műszereket is készített. Ismerte a kövek, kőzetek, vizek, füvek, fák, állatok titkát, ismerte az emberi természetet, az egészség elváltozását okozó betegségeket, ezek gyógyítását, és el tudta készíteni a gyógyuláshoz szükséges szereket – kiváló gyógyszervegyész is volt.
Nem vonom kétségbe egyetlen – magát asztrológusnak valló - kortársam tudását sem. 1986-ban asztrológus tanári kinevezéssel a kezemben, világosan láttam, és mások számára is érthetővé tettem, hogy a XX. század asztrológiája a pszichológia őse. Így kezdhettem pályámat az Aszódi Fiúnevelő Intézetben, ami köznyelven csak „fiatalkorúak börtöne”. Nyilvánvaló volt, hogy minden agresszió mögött a születéskor genetikailag magával hozott - erők, energiák működnek.
A felismerés mellett párhuzamosan működött a gyakorlati megfigyelés is. Bizonyíthatóvá vált, hogy ezek az energiák minden egyes ember veleszületett adottságaiban benne vannak, és hogy nem csak a környezeti tényezők, de az akaratunktól független, belső energiák is érdekeltek egyes agresszív, aktív, vagy passzív élethelyzetekben.
Hogy az általam képviselt asztropszichológia később genodinamika néven vált ismertté, annak több oka volt. Egyrészt így szerettem volna kifejezni elhatárolódásomat, amely elválaszt a bulvár asztrológusok táborától, másrészt a személyiség megismerése iránt érdeklődők számára egy olyan segédeszközt szerettem volna adni, ami bizonyíthatóan működőképes.
Bizonyíthatóvá vált az is, hogy magatartásunk alapjait, a Hippokratész szerinti „bevésett jegyeinket”, mai ismereteink szerint „genetikai kódjainkat” ma még - a nagyközönség számára ismeretlen eredetű - környezeti hatások is befolyásolják. Itt feltétlenül azokra a hatásokra kell gondolnunk, amit emberi közreműködéssel nem tudunk megváltoztatni. Ilyen pl. az időjárás. Már ismerjük a hideg-meleg átvonuló fronthatásokat, de tudjuk, hogy ezek nem minden emberre hatnak egyformán, sőt vannak olyanok, akikre egyáltalán nincsenek hatással. Csak hát el kell ismernünk, hogy ezeket a hatásokat évezredekkel, vagy évszázadokkal ezelőtt már ismerték.